Pink Dust blog

Egy fogyás margójára – kérdeztétek, miért fogytam ennyit.

Ez az első olyan bejegyzés a blogon, aminek a megírásakor izgulok. Vagy csak fáradt vagyok? Az is lehet. Mindegy abból a szempontból, hogy úgy érzem, eljött az ideje ennek a posztnak. Azt mondják, legyen a blogodon néha személyes bejegyzés. Nos, meglátjuk, mekkora sikere lesz. A fő indok azonban, amiért ez az írás most megszületik az az, hogy fogytam 8-10 kilót. Olyan kilók ezek, amiket már régóta szerettem volna leadni, de nem találtam a módját. Azoknak érdekesebb lesz most ez a beszámoló, akik ismernek engem személyesen, mert azok tudják, látták, hogy ilyen vékony nem voltam az elmúlt pár évben semmikor. 61 kilóról indultam, hozzá 168 cm vagyok. Most 53 vagyok, de volt ez 51 is. Akkor már megijedtem azért. De kezdjük az elején.

Ez nem egy diéta-tanácsadó bejegyzés, nem is óda egy fogyókúrás módszerről. Nem antibiotikum ellenes propaganda. Csak a fogyásom története, amiről sokan érdeklődtetek, páran pedig biztos tapintatból nem.

Körül-belül három évvel ezelőtt történt, hogy egy egyszerűbb nőgyógyászati problémára (bacik) kétszer egymás után antibiotikumot szedtem rövid időn belül. Akkoriban még nem volt annyira közbeszéd tárgya, hogy mellé érdemes szedni pre- illetve probiotikumot, így ez nálam elmaradt. Ekkor kezdődött a kálváriám, amit nem részleteznék, de az első etap pár hétig tartott és borzalmas volt, a második pedig elhúzódott több, mint egy évig. Diétákkal tarkított időszak volt ez, amikor próbáltam rájönni, mi lehet a baj, tippelgettem, voltam ilyen-olyan vizsgálaton. Végül bejutottam a kórházba (sajnos hülye voltam, és túl sokáig vártam ezzel, mert hogy majd biztos pár nap és jobb lesz, nektek ezt a hozzáállást nem javaslom), ahol egy laktózteszten jártam: javasolta az orvos, hogy kerüljem azokat a tejtermékeket, amik panaszt okoznak, és szedjek rendszeresen jótékony bacikat, amit fentebb említettem. Ennyit kaptam útravalóul, és minden tudás, amivel most rendelkezem, kizárólag máshonnan származik, nem az orvostól, nem a kórházból, erről nem szeretnék többet mondani, nem kenyerem a kórházak szidalmazása sem. Vérteszttel a gluténérzékenységet is megvizsgálták nálam, ami negatív lett. Hurrá. 

Egyik kedvenc mentes receptem, megtaláljátok a blogon

Egyik kedvenc mentes receptem, megtaláljátok a blogon

Most 1 éve, hogy laktózmentes diétán élek, de eddig sok rosszulléten és más kellemetlen dolgokon vagyok túl (fele-fele lelki és fizikai). Most 5 hónapja, hogy nem fogyasztok a dietetikusom (nevezzük így) tanácsára jelenleg sajtokat, olajos magvakat, erősen fűszerezett ételeket, búzát és magyaros, zsíros, nehéz ételeket sem. Igyekszem lassan enni, japán kristálygomba levét fogyasztom, ami segíti a bélflóra épülését, pre- és probiotikumokat szedek. Az ez előtt megszokott heti, napi rosszullétek így felváltották magukat havi 1-re. A laktóz- és búzaérzékenységem másodlagos, szerzett, nem velem született. Tonnaszám tömtem a tejtermékeket régebben, péksütin éltem, soha nem volt semmi bajom. 

A diétámat nagyon nehéz betartani, sok akaraterőt kívánt az első 1 hétben. Aztán egyszerűen eldöntöttem, hogy jobban akarok lenni, megint normális életet akarok élni, így engem már nem zavar, hogy magamnak kell sütnöm kenyeret vagy nehezebben tudom beszerezni. Nem nagy gond, hogy nem tudok akárhova beszaladni enni, megoldom, minden csak elhatározás kérdése. Persze néha én is elkeseredem, de ez soha nem tart tovább pár percnél. Imádom olvasni Dóri blogját (http://glutenmenteselet.blogspot.hu/), nem csak recepteket, de közösséget és erőt is találtam itt. Meg a közvetlen környezetemben is egy nagyon kedves lány személyében, aki nem biztos, hogy szeretne szerepelni a blogomon, de innen is üzenem, hogy nagyon szeretem és sokat segít nekem elfogadni a jelenlegi állapotomat.

girls-344334_1280

A fogyás kapcsán pedig annyit tudok mondani nektek, barátaimnak, ismerőseimnek, érdeklődő olvasóimnak, akik eljutottak e bejegyzés végéig, hogy teljesen más az életformám, ami az étkezést illeti. Megoldom, ahogy fentebb írtam, hogy tudjak enni lisztes dolgokat, de azért körülményesebb, és nem is eszem már annyi ételt általánosságban, mint az egész történet előtt. Azt hiszem, túl vagyok az érzelmi evésen is, mert ahogy a diéta miatt elkezdtem jobban magamra figyelni, úgy a lelkemben zajló dolgok is könnyebben felszínre kerültek. Tehát azt hiszem, azért fogytam ennyit, mert 
1. kevesebb szénhidrátot viszek be
2. nem eszem nehéz, zsíros, fűszeres ételeket
3. este mindig könnyű ételeket eszem és keveset
4. változatosabban étkezem, mint régen (reggeli: péksüti vagy pirítós vagy melegszendvics, ebéd: tészta hússal vagy más bármi, ami megtetszik, fűszeres, zsíros kaják, vacsora: pirítós vagy melegszendvics – igen, jó a kérdés, hol voltak ebből a zöldségek, gyümölcsök stb. Leginkább sehol.)
5. nem érzelmi étkezem, és igyekszem a megszokott nullához képest sportolni

Tippem, ha bármilyen szempontból hasonló cipőben jársz:
Menj el kivizsgáltatni, ne találgass és diétázgass az elképzelésed szerint. Így nem pazarolsz el 2 évet, mint én.
Olvass róla, nézz utána, keresd a legjobb szakértőt, aki törődik veled!

Köszönöm, ha elolvastad, köszönöm a rengeteg kedves és jóindulatú érdeklődést is! Ígérem, most már tartani fogom a súlyomat, nem szeretnék oldalra tett karokkal zuhanyozni, vigyázva, hogy ne vigyen le a víz a lefolyón 😀

Az igazi társad keresed? Randivonal!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Pink Dust says:

    Köszi Muci 🙂 <3

  2. Ildikó Törzsök says:

    Te vagy a legszebb, legokosabb, legügyesebb és legkitartóbb leányzó 🙂
    Örülök, hogy jól érzed magad a bőrödben, bár megszenvedted az árát!
    Nagyon-nagyon Szeretlek <3 Anya


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!