Pink Dust blog

Vallatószék: Pink Dust – Varázsdoboz

A Vallatószék egy olyan sorozat a Cafeblogon, mely által minden héten más-más bloggerrel ismerkedhetünk meg. Szeretném bemutatni nektek Kingát, a Varázsdoboz blog szerzőjét. Ha jól láttam a profilbejegyzések alapján, egyidős a blogunk. 🙂

Mit teszel a varázsdobozba, és mi, olvasók mit vehetünk ki belőle?
– A blogom lényegében az én személyiségemet, céljaimat tükrözi. Már gyerekként is törekedtem a harmóniára, az egyensúlyra az életem minden területén – bár akkor ez még nem tudatosult bennem. Rájöttem, hogy az életemben a saját boldogságom kulcsa az, ha „minden rendben” érzem magam a világban. Idővel tudatosan kezdtem el keresni az egyensúlyt – legyen itt szó munkáról, magánéletről, vagy a háztartásról. Ezt a fajta szemléletet igyekszem a blogomba is belevinni, és a cikkeim nagy része is ebben a szellemben születik.

Arról olvastam egy bejegyzésedben, hogy a blogodat egyfajta referenciának tekinted, mely segíthet a vágyott állás megszerzésében a későbbiekben. Most ugye külföldön dolgozol, olvashattunk is érdekes történeteket a kint töltött idődből. Bár nem szereted kitárni a magánéleted részleteit, elárulsz nekünk pár dolgot a közeljövőre vonatkozó terveidből?
– Jelenleg is egyetemista vagyok, bár levelezős tagozaton, ez pedig lehetővé teszi számomra, hogy külföldön éljek – hiszen az oktatás főként az interneten folyik. Őszintén megvallva egyszer majd az írásból szeretnék megélni, de addig is hosszú, és göröngyös az út, ezért mint a „tervezés nagykisasszonya”, mindképpen szükségem volt egy B tervre, ez pedig a főiskola. Így biztosítom azt, hogy a továbbiakban több lábon álljak, hiszen a szabadúszó életforma csak abban az esetben válhat jövedelmezővé, ha azt több éves, megfeszített munka előzi meg. A biztonság keresése mindig is része volt az életemnek – nem mondanám magam túl spontánnak, és szeretem, ha mindig van alattam egy biztonsági háló.

Amellett, hogy szakmai múltat építesz magad számára a bloggal, mi motivál még, amikor billentyűzetet ragadsz? Egyébként mikor van időd írni a feszített tempójáról híres vendéglátós munka mellett?
– Elég nehéz pontosan definiálnom, mit jelent számomra az írás, de talán a legegyszerűbben szükségletként írhatnám le. Ha napokig nem iszol, egy idő után úrrá lesz rajtad a szomjúság, és amíg az igényt ki nem elégíted, nem fogod jól érezni magad. Nálam az írás mint hobbi/munka pontosan így működik. Ha egy darabig nem írok, hiányérzet lép fel, és muszáj ennek az igénynek eleget tennem. Emellett valamilyen szinten egyfajta felelősséget is érzek az olvasóim felé, ezért a hiány mellett „nem írás” esetén szorongás és bűntudat lép fel, ennek enyhítésére pedig muszáj billentyűzetet ragadnom. Az esti órák tökéletesek számomra az íráshoz, amelynek elengedhetetlen tartozéka egy (vagy több) gyertya, illetve a tejeskávém – így még inkább beindul az agyam kreatív központja.

A blogon található rovatok könnyen kialakultak vagy egy alapos tervezés eredménye, hogy ezekkel foglalkozol az oldaladon?
– Jóval kevésbé írtam tudatosan, amikor elindítottam a Varázsdobozt, még annak ellenére is, hogy korábban több blogot is vezettem. Nagyjából meghatároztam gondolatban egy irányvonalat, amely lényegében abban merült ki, hogy egy elsősorban nőknek szóló életvezetési kisokost, tanácsadót hozzak létre a blogom által. Idővel azonban elkezdtek olyan témák is foglalkoztatni, amelyekről szívesen írtam volna, ám nem illett volna bele a blog eredeti profiljába – ekkor kezdtem kategóriákra bontani az egyes témaköröket, és ez azóta is így van. Így lényegében eljutottam odáig, hogy bármiről is írok, megfér a Varázsdobozon. Ez azért szuper, mert kibővítettem a határvonalat saját magam számára – hiszen az általam alkotott kereteket bármikor megváltoztathatom.

Milyen számokat, tényezőket tartasz egy blog esetében valódi sikermérőnek?
– Hazudnék, ha azt mondanám, a látogatottság nem mérvadó. Amikor elkezdtem vezetni a Varázsdobozt, egy percig sem merült fel bennem, hogy kialakulhat egy visszatérő olvasótábor, sőt, még az sem, hogy egyáltalán valaki olvasni fogja. Ekkor az egyetlen célom az volt, hogy leírjam mindazt, ami foglalkoztat. Minden várakozásomat felülmúlta az a nézettség és a sok visszajelzés, amely pár hónapon belül megérkezett – egyfajta visszajelzésként számomra, hogy ne adjam fel azt, amit csinálok. Aztán még fel sem eszméltem a döbbenetből, rendszeresen érkeztek a különféle felkérések, egyre több levelet és hozzászólást kaptam, amely számomra leírhatatlan érzés. Maga a tudat, hogy amit írok, azzal másoknak segítséget, egy barátnőt vagy egy praktikus tanácsadót adok. És számomra ez a valódi siker: az olvasói visszajelzések.

dreamstime_xl_12405825

Változatos témákban és széles körben találunk a Varázsdobozon érdekes témákat. Honnan jön az ihlet, hogy éppen miről fogsz írni? Inkább tervezgetős típusnak mondod magad vagy hirtelen írósnak? 🙂
– Van egy inspirációs füzetem, ahová rendszeresen gyűjtöm azokat a témákat, amelyeket érdemesnek tartok arra, hogy figyelmet szenteljek nekik és bejegyzés szülessen belőlük. Általánosságban azt mondhatom, hogy mindig arról írok, ami aktuálisan foglalkoztat, hiszen így hitelesen, érdemben tudok hozzászólni egy-egy témához. Persze vannak olyan napok, amikor elfáradok, vagy nem jön a várva várt ihlet – ekkor felcsapom a naplómat, és átolvasva a listát mindig megfog egy-egy címszó vagy témakör. Érdekes, hogy az adott hangulatomtól függ, éppen miről tudok nyilatkozni, és mi az, ami szóba sem jöhet. Vannak olyan napok, amikor a feljegyzéseim között olyan témákra bukkanok, amelyet az adott pillanatban zseniálisnak tartottam, ám akkor fogalmam sincs, hogyan került bele a naplóba.

Melyik a kedvenc témaköröd, és mi az, amiről bármikor könnyedén tudsz írni?
– A kedvenc témáim közé tartozik minden, amely a harmonikus, kiegyensúlyozott életvitel kapcsán az eszembe jut. Hogy a kérdésre konkrétan válaszoljak, az időbeosztásról szívesen merengek, valamit azt gondolom, ez egyben egy olyan téma is, amelyről keveset tudunk – vagy ha tudunk is, a gyakorlatban nem tudjuk kivitelezni, ezért fontosnak is tartom, hogy erről beszéljünk. A másik, amiről bármikor órákig tudnék beszélni, azok az elvárások és a társadalomnak való megfelelés kényszere. Azt gondolom, hogy ez az egyik legfőbb oka a manapság már közhelynek számító „önbizalomhiányos” vagy „megfelelési kényszeres” jelzőknek – ez egy komoly probléma a mai társadalomban, amelyről igenis beszélnünk kell, ezért amikor csak tehetem, felhívom rá a figyelmet.

Mit tartasz nehézségnek, megugrandó akadálynak, ha valaki szeretne elkezdeni blogolni?
– Számomra a legnehezebb része a blogolásnak a nyilvánosság jelenléte volt. Az, hogy a blog kap egy valódi arcot és egy nevet. Hogy felvállalom ország világ előtt, hogy „ez vagyok én”, amely a jövőben bárki számára elérhető lesz. Nem vonhatom vissza magam vagy törölhetem ki a blogom mögötti személyiséget, de mégis ennek bevállalása volt a legnehezebb. Tudni, hogy mostantól kapok majd hideget-meleget, jót és rosszat egyaránt, és komolyan végig kellett gondolnom, vajon az írás tényleg megéri-e, hogy beletegyem a saját személyiségemet, ezzel nyílt támadási felületet biztosítva gyakorlatilag az egész internetező társadalomnak. Miután a barátaim és a családom részéről nagyon pozitív megerősítéseket kaptam, úgy döntöttem, bevállalom, hogy helló, ez vagyok én, és én írom ezt a blogot. Ha visszamehetnék az időben, akkor is így döntenék. Hiszen ha ezt a lépést nincs merszem megtenni, most nem beszélgetnék veled, nem lennék részese egy erős és összetartó közösségnek, valamint ez az interjú sosem született volna meg. Ezúton is köszönöm a megtiszteltetést és a lehetőséget, leírhatatlan számomra.

Én is köszönöm a beszélgetést, további sok sikert kívánok neked, magunknak pedig sok varázslatos olvasnivalót.
Kinga blogját ide kattintva érhetitek el. 

Az igazi társad keresed? Randivonal!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!