Pink Dust blog

7 év után könyvajánló | Árnyak a múltból, Dilemma, Közeledés, Eskü

Elérkezett ez a pillanat is. Végigolvastam Alexandra W. Müller 7 év után című regényének mind a négy kötetét. Az első kötetről már írtam korábban ajánlót, mivel önmagában is egy kerek történet volt. Ide kattintva tudod elolvasni az ajánlómat. Most pedig a négy kötetről egyben írom le a véleményemet, hogy eldönthesd, megveszed -e.

7 év után
Szerző: Alexandra W. Müller
Kiadó: Publio
I. Árnyak a múltból
II. Dilemma
III. Közeledés
IV. Eskü

A 7 év után című könyv köteteiről van most szó, mégis az írónő másik regényére kell utalnom, mivel teljesen függőségi viszonyba kerültem ezzel a történettel. Ahogy az első kötetet, ezt is ingázás közben olvastam, majdnem minden hétköznap reggel és este. Így azért nem haladtam valami gyorsan, de egyébként is egy hosszú történetről van szó. Az írónő olyan ügyesen fűzi a regény szálait, hogy ebben a terjedelemben sem untam rá a főhősök életének egyetlen napjára, percére sem.

Ha letöltöd az első részt, és tetszett, akkor számíthatsz rá, hogy a többi három kötet is tetszeni fog. A néhány elütési hibától eltekintve szerintem nagyon színvonalasan írta meg a történetet a szerző, amit nem csak a karakterek megismertetésére értek, hanem a cselekmények érthető és logikus leírására, a nem túl hosszan ecsetelt, mégis jól elképzelhető helyszín leírásokra, de ami szerintem a legélénkebb az egészben az az, hogy szinte a saját bőrömön érzem, min mennek keresztül a szerelmesek, köszönhetően az érzéseik pontos és részletes megfogalmazásának.


Egy kérdésem volt az írónőhöz a történet kapcsán:

– Nem tartasz attól, hogy ez a földöntúlian szép és szenvedélyes szerelem az olvasókból nem csodálatot és jó hangulatot, hanem irigységet vált ki, és inkább leteszik a könyvet?

– Alexandra W. Müller válasza: Na de melyik (igazi klasszikus) nagy szerelmi történet nem tesz iriggyé, amikor olvasom? Szerintem ha nem érzem azt, hogy ezt én is akarom pont ennyire őrülten, akkor túl átlagos a dolog, és annyira hétköznapi, hogy abból van elég, ha körbenézek a buszon utazás közben. Ha könyvet olvasok, máshol szeretnék lenni. Akkor nem kell a neorealizmus. Nekem legalábbis. 🙂


Kinek ajánlom a 7 év után I-II-III-IV köteteket?

Bárkinek 18 éves kortól, aki már volt őrülten szerelmes vagy hisz benne, hogy valaha az lesz. Azoknak is, akik csak úgy hisznek a szerelemben. Akik a regényekben keresik és szeretik a valódi emberi értékeket, a jó karaktereket, akik azonban hibáikkal együtt szerethetőek. Ajánlom azoknak, akik könnyed kikapcsolódásra vágynak. Akik nem félnek mélyen elmerülni egy olyan világban, ami nem létezik, mégis valóságosnak hat. Azoknak, akik nem félnek elszakadni, ha a – vége – felirat elérkezik. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne jó áron hozzájutni egy nagyon kellemes szerelmes olvasmányhoz. 

Mi történt velem olvasás közben?

Elvesztettem a külvilágot. Volt, hogy rossz irányba mentem a metrón, annyira belefeledkeztem. Nem hallottam, miről beszélgetnek körülöttem az utazók a buszon. Dühös voltam, amikor rendszeresen a legizgalmasabb részeknél kellett leszállnom a hévről. Néha kiakadtam. De a legfontosabb, hogy annyira megkedveltem őket, mintha a barátaim lennének, és amikor nem voltak velem, hiányoztak, fel akartam hívni őket… Igen, egy kicsit megbolondultam ettől a regénytől, teljesen jó értelemben. Élesen láttam magam előtt Lana gyönyörű arcát. Minden romantikus jelenet olvasása közben hálát adtam az égnek, hogy a valóságban részem lehet ilyen szép, igaz szerelemben. Rájöttem, hogy a könyvekben megszeretett karakterek valójában az én személyiségem részei, tehát az olvasás által mélyebb önismeretre teszek szert. A megírt karaktereket én ruházom fel további tulajdonságokkal. És a főhősök csak az én képzeletemben olyanok, amilyennek elképzeltem őket. Persze ez nem csak erre a könyvre igaz… 

csillag

VIGYÁZAT, SPOILER KÖVETKEZIK

Az írónővel közösen kiválasztottunk egy-egy dalt, ami szerintünk átadja a regény hangulatát.

Az írónő választott dala a 7 év után regényhez

Ez pedig az én választásom a romantikus részekhez 🙂

+1 dal az elszakadásukról, és a földi pokolról, amit átéltek

“These wounds won’t seem to heal
This pain is just too real
There’s just too much that time cannot erase”

“Az utolsó mondat, amit közöltél velem az volt, hogy „Ne keress!” Ehhez tartottam magam akkor is, amikor a poklok legkegyetlenebb kínját álltam ki a hiányod miatt.”

Bemutatom neked, kedves olvasó, az én Lanámat, akit az instagramon találtam még a könyv utolsó kötetének befejezése előtt. Ezeken a képeken 90%-ban úgy néz ki ez a lány, ahogyan én a főhősnőt elképzeltem. Böngészgettem instán, erre szembe jött velem ez a lány, akit korábban sosem láttam. Nem hittem a szememnek, hogy Lana létezik!

A lány, akitől a képek származnak, rengeteg sminket használ. Természetesen nem buzdítok erre senkit, egyszerűen ilyennek képzeltem a leírás alapján a főhősnőt.
(A képek forrása: instagram.com/lindasteph)

Most pedig hadd mutassam be neked az írónő Lanáját. Milyen érdekes, mennyire másképp képzeljük el a szereplőket. Mindenkinek van egy saját kis világa, amiben elférnek a könyvek hősei.

7 év után könyvajánló | Lana Bell | Alexandra W. Müller
(A kép forrása: ismeretlen)

 Az egyik gyönyörű helyszín a regényben

csillag

Ha kéred a saját, egyedülálló Lanádat és Haydent, innen tudod megszerezni a könyveket:

Bookline

Ekonyv.hu

Az e-könyvekért köszönetet mondok a szerzőnek, Alexandra W. Müllernek.

Az igazi társad keresed? Randivonal!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!