“Lili még főiskolás évei alatt ismerte meg a nála jóval idősebb Pétert, aki tapasztalatával, kifinomult ízlésével és befolyásos barátaival egyből lenyűgözte a lányt. A tanár-diák barátságból előbb szerelem, majd összeköltözés lett, így az álompár látszólag a tehetősek gondtalan és irigylésre méltó életét éli egy budai villában. Lili számára azonban az aranykalitka valóságos börtön, ahonnan alkalmi kalandokba bonyolódva próbál szabadulni. Szeretetéhsége egy sármos fitneszedző karjaiba űzi, a félrelépésnek azonban váratlanul híre megy. Küszöbön a botrány, egy bosszúszomjas zsaroló is feltűnik, Lili pedig úgy dönt, elmenekül eddigi életéből, és a Jóságszalonhoz fordul tanácsért…”
Ezt a könyvet ki kell heverni. Nem nehezedett rám mázsás súlyként, mégsem véletlen szerintem, hogy ennyire intenzív álmaim voltak a családomról szombat éjjel, miután végigolvastam a könyvet. Nem is bírtam rögtön utána megírni a könyvajánlót és átgondolni a kérdéseimet Diána felé. A könyvet egy ajánlóban láttam először, valószínűleg a Bookline – a könyv kiadója – oldalán. Kicsit utánajártam, mire számítsak, mielőtt rohantam megvenni a könyvet. Hogy miért rohantam? Mert személyesen ismerem Diát (nem vagyunk barátok, így nem tudhattam), eddig azonban nem esett le, hogy ő írta ezeket a szimpatikus regényeket, melyeknek beszerzését egy ideje már terveztem.
Most már megkaparintottam a Jóságszalon mellett a Bodza Bisztrót is, ami a rajongók kedvence az öt könyv közül. Három év alatt öt regény Dia tollából! Ezt nevezem termékeny és tevékeny időszaknak. Szándékosan csak a Jóságszalont olvastam el az ajánló megírása előtt, és úgy érzem, egy ideig hagynom kell pihenni, szunnyadni a bennem élő Lilit, mielőtt megismerkedem a szerző korábbi karaktereivel.
♥
Lili szerintem igazi megosztó személyiség lesz az olvasók számára. Lili mint karakter, magát alakította a történet során? Esetleg voltak előre meghatározott személyiségjegyei?
D: Azt szerettem volna, hogy ismét egy teljesen tipikus főhősöm legyen. Hogy az olvasó magára, a barátnőjére, a szomszédjára ismerhessen. Nem akartam eltávolítani őt, hiszen a kiindulási élethelyzete kicsit különleges: rózsadombi aranykalitkában éli a mindennapjait. Meg szerettem volna mutatni minden hibáját is, még annak árán is, ha Lilit az olvasó csak lépésről-lépésre kedveli meg.
Egy burokban élő és ott maradni akaró férfival ismerkedhetünk meg, akit én a történet végére sem tudtam teljesen kiismerni és megérteni. Megcsap a való élet fagyos szele is, nem kímél bennünket a történet a nehezebb pillanatoktól. Ha azt hittem egy pillanatra, hogy ez egy laza kis olvasmány lesz, tévedtem – gördülékenyen és izzadtságszag nélkül tudta Dia belecsempészni a húzósabb dolgokat is. Véletlenül előrelapozva beleolvastam (ezért kell könyvjelző!), és nagyon ideges lettem emiatt, mert egy fontos vízválasztót ismertem meg ideje korán olvasás közben.
Amikor írsz egy regényt előfordul veled, hogy egy hirtelen beugró ötlet teljesen felkavarja az addig elképzelt világot, eseménysorozatot?
D: Nem tudok elszakadni a valóságtól, sem a jellemábrázolásban, sem a szituációkban, sem abban, hogy milyen környezetben helyezem el a hőseimet. Könyveimben szó van csalódásról, betegségről, hitelről, depresszióról, családi problémákról is. Nincs rózsaszín szemüveg sem rajtam, sem a főhőseimen, de attól még ők is szeretnek nevetni, álmodozni és igyekeznek mindenben meglátni a jót. Ahogy én is. És hiszem, hogy regényeimmel tudom úgy is szórakoztatni az olvasót, hogy olvasás közben nemcsak nevetgél, hanem néha meghatódik vagy elgondolkodik.
Annamari és a regényben szereplő kisállat: róluk az jutott eszembe, hogy egy-egy tulajdonság vagy életünkben létrejövő változás metaforái.
D: Bevallom őszintén, távol áll tőlem bármiféle belemagyarázás. Mindig hangsúlyozom, hogy legfontosabb célom a szórakoztatás, nem szeretnék rávilágítani társadalmi jelenségekre, és nem határozom el előre, hogy mi lesz egy könyvvel a mondanivalóm. Az viszont számomra is érdekes, hogy szinte minden regényemben megjelenik a spirituális szál, most sem volt ez másként. És amikor már feltűnt a színen a titokzatos jósnő és a kóborló macska, váratlan helyeken bukkant fel egy tűzcsiholó szerszám és néha előkerült egy kártyalap, akkor már én is felfigyeltem, mi történik a kezem alatt és elkezdtem ezeket a jeleket tudatosan használni.
„A múltad olyan, mint egy tetoválás: ha akarod, eltüntetheted, de azzal együtt teljes a történeted.” Tanulság egy felnőtt számára, hogy múltjának elfogadásával nem kell önmagát beskatulyáznia? Hiszen a múltam is hozzáad ahhoz, ami most vagyok. Nem kell elfordulnom tőle, megbocsáthatom magamnak, ha “kitörtem” a régi életemből, ahogyan sok fiatal manapság biztos belekerül ebbe az önmarcangoló csapdába (kis faluból fel a nagyvárosba, egyetem után menő állás, majd a bűntudat: megérdemlem én ezt a sok jót?).
D: Nagyon fontos önmagunk elfogadása, az önazonosság. Közhely, de nem lehet elégszer hangsúlyozni. Persze a nagyja velünk születik, de lehet tanulni. Főhősöm nagyon szegény családból származik, sok egyéb körülménnyel súlyosbítva. Boldogan fordít hátat a múltjának. Aztán persze az idő előrehaladtával világos lesz számára, hogy hiába éli ő most a “felső tízezer” életét, belőlük lett az, aki. Csak ideig-óráig lehet bizonyos tulajdonságainkról, az alapvető életszemléletünkről tudomást nem venni.
Vannak szabályaid, rigolyáid, amiket szigorúan betartasz íráskor, és amik segítenek előre jutni a történetekben?
D: Mivel rövid időn belül öt könyvem látott napvilágot a kiadóm kérésére, a legfontosabb a fegyelmezettség volt, hogy időre elkészülhessek. A Nők Lapjánál dolgozom vezetőszerkesztőként, így ezzel nem volt probléma, be tudom osztani az időm. A varázslat már ilyenkor az, hogy az írásra rendelkezésre álló időben felém járjon a múzsa is, de ennek is megvannak a technikái. Aztán már visz magával a történet, és akkor vagyok a legboldogabb, amikor érzem, hogy most ez milyen jó játék, engem is mennyire szórakoztat a sztori, vajon mi fog történni.
Lilinek igazán a könyv végén kezdődik el a való élet minden nehézségével együtt. Minden részlettel együttvéve, szerinted a történet vége happy end? Egyáltalán, muszáj ezt még mindig meghatároznunk egy történet kapcsán?
D: Nem törekszem happy endre, még akkor sem, ha az olvasó, beleértve saját magamat is, akkor teszi le nyugodtan a könyvet, ha a történet vége egyértelmű és a főhős boldog. Mivel az élet nem pont ilyen, ezért én sem tudom mindig úgy csűrni-csavarni a szereplők sorsát, nem tudom őket annyira megváltoztatni, hogy mindenki boldog legyen. De az esélyt mindenkinek megadom, hogy ha nem is most, hát egy következő történetben, vagy az olvasó fejében igenis eljuthat odáig.
Köszönöm, hogy időt szántál a kérdéseimre! További sok sikert kívánok neked, nekünk, olvasóknak pedig még több Papp Diána könyvet. 🙂
Köszönöm a lehetőséget és a kérdéseket. Örültem, hogy elgondolkodhattam rajtuk. 🙂
***
Diána szerzői Facebook oldala ide kattintva érhető el!
A könyvet erre a linkre kattintva tudod megrendelni!
Most 15% kedvezménnyel 2 542 Ft-ért elérhető.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: