Megálltunk a híd két végében, és én csak néztem, vajon honnan jöttél? Mi járhat a fejedben? Egy pillanatig elgyötörten, félénken néztelek, majd a bátorság szele és egy nyitott szív meglökött, hozzád indultam. Kiáltottam feléd, hogy hangom előbbi találkozást ígérjen. Te zsenge mosollyal arcodon üdvözöltél.
Már ismerlek én, együtt megyünk át a hídon sokszor. Napjaimban üde színfolt, nyitott szememnek egy zöldellő réten vágtató csikó.
Most csukott szememnek egy suhanó pillanat vagy. Most láttalak először a hídnál. Most szóltam először, s hallottam hangodat élesen. Épp most telt el ez a pillanat, épp egy évig tartott.
Még látlak, ugye látlak újra?
Búcsúzom egy baráttól, de nem örökre, csak a mindennapokra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: