Jogtalan elbirtoklás, Lena Andersson | Könyvajánló

“A szerelem vak. A szerelmes ember kritikai érzék – vagy inkább szándék – híján újra és újra becsapja önmagát. Képtelen helyesen értelmezni szerelme viselkedését, objektíven látni gesztusait. Régi történet, ki nem élt át hasonlót. A harmincéves költő és esztéta Ester Nilssonnak is ez a sors jut. Előadást kell tartania egy híres művészről, és ahogy egyre többet tud meg róla és műveiről, beleszeret még azelőtt, hogy találkoznának. Megismerkedésük után érzelmei csak mélyebbé válnak, az első együtt töltött éjszaka után pedig úgy gondolja, a férfi számára is ő az igazi testi-lelki-szellemi partner. A svéd kiadók szövetségének díját (Augustpriset) elnyerő regény kíméletlen őszinteséggel mutatja be a szerelmes nő vergődését ebben a mindent felülíró érzelmi csapdában, s mintha a férfi sem látná, ami nyilvánvaló – ha nem is a szerelem vakította el.” (www.animus.hu)

Ez lesz az első könyv, amit svédül is el fogok olvasni. Ahhoz még sokat kell gyakorolnom, mert egyelőre csak a receptek fordítása az, ami egyszerűen megy. 🙂

Kinek ajánlom?

– Kortól és nemtől függetlenül mindenkinek, aki valaha volt viszonzatlanul szerelmes. Ha nemrég történt a fájó eset, akkor felismerést, döbbenetet és együttérzést adhat a könyv. Ha már régen volt, akár mulathatunk is magunkon, de leginkább mélyen magunkba nézhetünk, és utólag átértékelhetünk lépéseket, mondatokat, reakciókat.
– Azoknak is ajánlom, akik szeretnének egy szerelmes történetet olvasni, ami mentes a csöpögő körmondatoktól, és nyers, természetes módon mutatja be a szerelmes emberben dúló háborút (önmagával).

Megéri -e az árát, érdemes -e könyvespolcra tenni?
Minden egyes forintját megéri, legszívesebben minden barátomnak vennék belőle egy példányt.

Részletes könyvajánlóm

Nyers tárgyilagossággal tárja fel a fájdalmas szerelem érzéseit. Persze csak azt követően, hogy megmártogat bennünket a bimbódzó románc csokimázában.
Mondatok, melyek szó szerint visszhangoznak saját emlékeimben. Mondatok, melyek Ester tudatalattijának hátsó zugában formálódnak csupán. A folyamat, melyen mindannyian végighúztuk már magunkat, talán többször is életünkben. És karcolt, sebzett a beton, ahogy a csupasz bőr megadta magát.

Nyers, megdöbbentő, elemi erővel bíró. Minden szavát mint csemegét ízlelem, többször megforgatva, hogy az az ízlelőbimbó is hozzá jusson, amely a keserűt ismeri fel. Azt kívánom, bárcsak még ne olvastam volna el ezt a szót, ezt a mondatot, ezt a gondolatmenetet. Bárcsak még tartana az érzés, ahogy arcon csapnak Ester felismerései – a sajátjaim.

A szeretett férfi oly magasról indult. Habár ez is nézőpont kérdése, szó szerint értelmezve attól függ, hol helyezkedik el a szem, amely vizsgálja őt. Ahogy Ester, úgy én is a naiv, odaadó és kíváncsi társ pozíciójából kezdtem elemezni a személyiségét és tetteit. Mondatait is, melyek sokszor megdöbbentően kurták, olykor pofátlanul semmit mondóak, ám megfelelő arányban ehhez képest mégis reményteliek is voltak.

Vártam, hogy megmagyarázza és jogossá tegye a történet ezt a sok kínlódást. Ahogy a szerelmes is mindig vár valami szebb, jobb jövőre, kiváltképp ha rendszeresen táplálja valami azt a parazitát, a reményt. De nincs olyan, hogy jövő. A történet szerint csupán tettek hiányával esetlegesen elmulasztott mostok vannak.

Az írónak nem volt szüksége kerekded, véget nem érő mondatokra, hogy az olvasót a lelke mély bugyraiba rántsa. Rövid, megragadóan nyers és fájdalmasan egyértelmű javaslatokat, megállapításokat fogalmaz meg Ester szerelméről. Mindannyiunk gyengeségéről, a bennünk élő Esterről, aki a remény kiszolgáltatott alattvalója.

Vajon mi ránthatja ki abból, hogy a reménység oltárán vérezzen ki egy nő fiatalsága? Mit tehet a beteljesülés érdekében?

Érdekel a könyv?
Ide kattintva tudod megrendelni akciósan.

A könyvért köszönetet mondok az Animus kiadónak.