Drága nagyikám érti, mi az, hogy blogot írok, és megengedi, hogy feltöltsem ide az ő évtizedek óta bevált receptjét, amit szerintem csukott szemmel is meg tudna sütni.
Én most egy darabig nem ehetek diót, márpedig ebben nem kevés rejlik, de úgy gondoltam, lenne köztetek, aki örülne egy hagyományos receptnek. Egy kicsit később pedig elkészítem gluténmentes változatban. Fel a kezekkel, aki várja!
Íme!
Sorry, de kép most nem lesz egy darabig, mert a nagyinak nincs 3G-je. 🙂
Tészta
40 dkg liszt
15 dkg zsír vagy 20 dkg margarin
2 púpos evőkanál porcukor
1 tojás
1 dkg élesztő vagy fél csomag porélesztő
fél csomag sütőpor
só
fél csomag vaníliás cukor
Ha kell, egy kis tej, hogy jól gyúrható legyen. Gyorsan kell vele dolgozni, mert vissza puhul.
Három részre osztani a tésztát.
Egyik gombócot kinyújtani, nagy tepsibe tenni, alázsírozni vagy olajjal kikenni.
1 kisebb üveg barack lekvár kell az egész sütibe.
A nyers tészta lapot megkenem a lekvár felével.
Rá a töltelék, ezek keverékéből egy rész:
20 dkg darált dió
20 dkg cukor
1 citrom héja és leve
Megint megy rá egy kinyújtott tészta, azt megkenjük a baracklekvár másik felével, rá újabb adag töltelék, rá az utolsó tészta réteg.
Villával végig szurkálni aljáig, hogy a gőz át tudja járni sütés közben.
5-ös fokozaton (8-ból) gáz sütőben fél óráig sütjük. Villanysütő esetében légkeverésesre tenném be 180 fokra, és nézegetném serényen, mikor lesz pirosas a teteje.
Csoki máz a kész, kihűlt sütemény tetejére
2 púpos evőkanál cukor
2 ek. kakaópor
2 kanál víz
Felmelegítjük, összekeverés után 10 gramm vajat adunk hozzá, hogy fényes legyen a máz. Inkább vizes legyen, mint masszás, de ne híg, folyós. Gyorsan, ügyesen eldolgozzuk a tészta tetején. Hagyjuk megdermedni, hűvös helyen tároljuk, majd mind befaljuk.
Jó étvágyat!
A kép csak illusztráció. A nagyi zserbója sokkal szebb. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: