Az egészségtudatosság és a környezettudatosság nálam kéz a kézben járnak, és kitűnően támogatják egymást. Igyekszem mindkét területen lépésről lépésre tapasztalni, tanulni, fejlődni. Az egészségtudatosság terén elért eredményeim nyomon követhetők a blogomon, most pedig arról mesélek, mit teszek a környezetemért, a környezetünkért.
A 160gramm Cafeblog vendégposztja következik
A környezettudatosság egy tágan értelmezhető dolog. Sokan azt hiszik, arról van szó, hogy kimegyünk az erdőbe és egy fához kötözzük magunkat, hogy ne tudják kivágni, és nem gondolnak arra, hogy egészen hétköznapi dolgokban is lehetünk környezettudatosak. A fürdés helyett zuhanyzás, a szelektív hulladékgyűjtés és a környezetbarát tisztítószerek használata alap, de ezek mellett még rengeteg dolog van, amit könnyedén beilleszthetünk a hétköznapjainkba.
Következzenek most azok, amelyekben magamra találtam.
Használt holmik vásárlása
Szívesen vásárolok használt ruhát. Pályakezdőként eleinte még inkább anyagi megfontolásból, most másfajta tudatos döntés miatt. Azt gondolom, a gyártók indokolatlanul sok és közben silány minőségű ruhát zúdítanak a fogyasztókra, fenntartva ezzel a folyamatos fogyasztást. Volt idő, amikor sokkal több ruhám volt, mint amire szükségem volt. Nem akarok álszent lenni, akad azért most is jó pár felesleges darab a szekrényben, de törekszem arra, hogy most már csak akkor vegyek újat (új használtat), ha pótolni kell egy elhasználódottat, és ne azért, hogy legyen még egy.
Régen rengeteg pénzt költöttem bizsukra, táskákra és cipőkre, mert mérhetetlen boldogsággal töltött el, amikor valami az enyém lett. Most már tudom, hogy ez csak álboldogság volt. Sokat foglalkozom önismerettel, önfejlesztéssel, a lelki egyensúly elérésével. Minél jobban megismerem magam, annál kevésbé van szükségem a felesleges új ruhák és kiegészítők okozta boldogságra. Többre értékelek egy jó könyvet – főleg, ha használt. Amikor szeretnék egy könyvet, megpróbálom először használtan beszerezni. Legtöbbször sikerrel járok. Apróhirdetési oldalakon, aukciós oldalakon keresek először, illetve gyakran szerzek könyvet a Rukkoláról, és ugyanitt szoktam túladni azokon, amelyekre nekem már nincs szükségem.
Elhasznált holmik ajándékozása
Amikor valami már nem kell, igyekszem túladni rajta, hogy ne őrizgessem feleslegesen, míg másnak lehet, pont erre van szüksége. Felmérem, hogy adott dolgot megéri-e hirdetni. Ha csak aprópénzért tudnám eladni, nem hirdetem meg, hanem felajánlom ingyen. Ha hibátlan, ha kis hibája van, ha teljesen tönkrement – mindig. Mert mindig akad valaki, aki hasznát veszi.
Van egy Budapest Minden Ingyen nevű csoport a Facebookon, ahová feltöltöm a felajánlott tárgyak fényképét. Eldönthetem, hogy az első jelentkezőnek adom, vagy én választom ki, kinek szeretném adni. A fényképezés, a feltöltés, az időpont egyeztetés, a találkozás miatt több időt vesz igénybe, mintha kidobnám a kukába, de mások öröme és a környezet védelme megéri ezt a fáradságot.
Többszintű hulladékgyűjtés
A klasszikus műanyag-fém-papír-üveg szelektív gyűjtésén felül gondot fordítok arra, hogy külön gyűjtsem azokat a dolgokat, amelyeket más újra- vagy továbbhasznosít. Pl. műanyag kupak, teafilter papírja, parafa dugó, befőttesüveg, stb. Rengeteg kreatív és ügyes kézműves van, akik klassz dolgokat készítenek ezekből. Ezzel nem csak alapanyagot biztosítok a hobbiművészeknek, hanem a szemétbe kerülő dolgok mennyisége is jóval kevesebb. Előfordult már, hogy furcsán néztek rám emiatt pl. egy nagy családi esemény után, ahol segítettem elpakolni és közben igyekeztem megmenteni pár dolgot. Jóval gyorsabb lett volna mindent ugyanoda kidobni, de végül akadt cinkostársam, aki belement a játékba és kimondottan élvezte, hogy többfelé gyűjtünk. A komposztálási mániámon azért ő is meghökkent.
Mivel mindent magamnak főzök, rengeteg háztartási hulladék keletkezik nálam. A párom ajánlotta fel, hogy hetente elviszi a vidéki, családi házuk komposztálójába. Amióta ezt bevezettük, a szeméttermelésem az ötödére csökkent, heti szinten maximum 10 liternyi szemetet dobok a zöld színű kukába.
A hidegebb hónapokban ez jól működött, de ha nagyon meleg lesz, kevés lesz a heti 1 alkalom a komposztálni való elszállításához. Megoldáskeresés közben két lehetőség merült fel, de egyik sem az igazi. Elsőként a beltéri gilisztás komposztálóval találkoztam, de még nem tudtam megbarátkozni a gilisztákkal való együttélés gondolatával. A másik opció tetszetősebb lenne, de itt abba az akadályba ütköztünk, hogy még nem kapható kereskedelmi forgalomban. Varga Márton ZeKo névre keresztelt zeolitos komposztálójáról van szó, amely Márton diplomamunkája volt a MOME-n. Ugye milyen szép?
Utazás telekocsival
A fővárosban élek, ahol tömegközlekedéssel utazom, távolabbi úti célok eléréséhez a közösségi közlekedést, azaz a telekocsit választom. Belföldön is kipróbáltam párszor, de leggyakrabban Budapest-Erdély vonalon utazom így. Ez legalább 8 órás utazást jelent, nem mindegy, hogy ezt az időt milyen társaságban töltöm. Telekocsizás során egyszer sem csalódtam, akik megosztják az autójukat ismeretlenekkel, garantáltan jófejek.
Nekem nincs autóm, de a páromnak van. Pár nap múlva együtt indulunk Erdélybe, természetesen meghirdettük az utat, amire volt is jelentkező. Korábban nagyon segítség volt nekem, hogy mindig akadt valaki, aki elvitt, így magától értetődő, hogy most mi is segítünk eljutni másoknak.
Telekocsi oldalakon meghirdetett sofőrökkel és utasokkal utazom. Kedvenc telekocsi oldalam az Oszkár. Az oldal egy elsődleges szűrő, mert ellenőrzik a személy valódiságát, az együtt utazók pedig értékelhetik egymást, így képet kapok arról, mennyire megbízható, pontos 1-1 felhasználó.
A baráti társaságban elsőként kezdtem telekocsizni, azóta többen is kipróbálták. A szüleim eleinte kétkedve fogadták, hogy nem busszal megyek haza, de rövid időn belül számukra is természetessé vált.
Zöldnek lenni néha nehéz, mert bolondnak néznek, amiért ennyi időt szentelek ezekre a „butaságokra”. Rosszabb napjaimon elhiszem, hogy igazuk van az ellenlábasoknak abban, hogy én csak egy porszem vagyok, ezért hiába fektetek bele energiát, nem tudom megváltani a világot. Aztán rájövök, hogy ők valószínűleg nem láttak még sivatagot, ami sok-sok porszemből áll. Bízom benne, hogy a Pink Dust zöld hónapja során a személyes élményeim által többen kedvet kapnak ahhoz, hogy mellém szegődjenek porszemnek, mert zöldnek lenni nem időpazarlás, hanem olyan kötelesség, ami sok esetben anyagi előnyökkel is jár.
Kívánom, hogy mindenki találja meg azt, amit szeretne és képes a saját otthonában, környezetében megvalósítani.
160gramm blog
Iza vagyok. Inzulinrezisztens. PCOS-es. Laktóz-, tej- és gluténérzékeny. A fotómra kattintva a tünetmentesség felé vezető utamat bemutató életmódblogomat találod.